YRISZ

Tömegkommunikáció hatása

Mi a tömegkommunikáció?

Tömegekhez, nyilvánossághoz szóló, a közlő és a befogadó egyirányú kommunikációja.
A tömegkommunikációnak milyen funkciói vannak?
Információt, hírt közöl, tájékoztat, kultúrát közvetít, szórakoztat, szocializál, (nevel), rábeszél.
Általában professzionális, tehát képzett, rátermett, hozzáértő szakemberek intézményesített formában művelik, médián keresztül.
Döntően közéleti dolgokról, eseményekről szól, amelyek befolyásolják az egyén életét is, vagy olyan magánéleti történésekről, amelyek befolyásolják a közéletet is.
Napjainkban a technika rohamos fejlődése, egyre inkább lehetővé teszi a visszacsatolás lehetőségét is. Tehát az egyirányúság már nem teljesen igaz.
A médiaformák felsorolását mellőzöm, sőt később csak a TV.-ről beszélek, mint tömegkommunikációs eszközről.

Saját meglátásaim, véleményem:

A különböző, hír-, kereskedelmi- és más csatornákra külön nem választom szét a mondandómat, az olvasó biztosan fogja tudni hová tenni az általam megfogalmazottakat. 

A "tudatipar" termékei egyre inkább és határozottan a tudatbefolyásolásról szólnak.
Ezt igen magas szinten művelik, és elég eredményesen is.
Legyen az bármilyen tartalmú, bármely médián, vagy csatornán adott közlemény, információ, vagy film, mindennel el akarnak érni valamit tőlünk, a befogadóktól.
Befolyásolni, manipulálni a közvéleményt, meggyőzni valamiről a bizonytalan, határozatlan, ismeretekben, tudásában hiányos tömeget.
Megmondani nekünk, helyettünk, hogy mire van szükségünk. Aki pszichológiát tanul, és a spirituális úton jár, az tudja, mennyire nem tudhatja helyettünk senki, hogy nekünk mi a jó.
A tömegkommunikációs hatásmechanizmus viszont jól működik, mert van elegendő vevő mindenre válogatás nélkül.
A fogyasztói társadalomban a fogyasztói igények magas fokon kielégítésre találnak.
Ráadásul még pénz is van rá, bár folyton azt halljuk, "nincs pénze az embereknek".

A személyiségében éretlen, én-határaiban fejletlen, sérült pszichével rendelkezőket tudják igazán "megvezetni", befolyásolni, irányítani, manipulálni.
Elsősorban kik tartoznak ide, akikre nézve a legveszélyesebb ez a dolog, a gyermekek, akikre nincs ideje a szülőknek. Így legtöbb idejüket a TV előtt ülve, azt nézve töltik el.
Ugyanakkor tudatlan a szülő is, mert bízik a médiában, mert rábízza a gyermeke nevelését, válogatás nélkül ráengedi "féltett" gyermekét ezekre a hatásokra.
Valóban van itt szülői szeretet, megfelelő gondoskodás?
Mi szolgálja igazán a gyerek érdekeit? Visszautalhatnánk az előbb leírtakra, hogy a gyerek tudja a legjobban, mire van szüksége. Igen, ez is igaz. Ugyanakkor nézzük meg a még "elrontatlan" gyereket, aki nem ismeri a TV-t, akit még nem arra szoktattak, szocializáltak, hogy az előtt legyen csendben, foglalja el magát. Egy sem fog vágyni oda, ahol mozgásszegény, természetellenes életmódot élhet.

Nem azt szeretném sugallni, hogy minden, amit a média ad, értéktelen és szenny, azt mondom, meg kellene válogatnunk, mit nézünk meg, és mit engedünk meg gyermekeinknek.
A vélemények tudatos formálása igen hatékony tud lenni, szerintem felelősségteljesen, erkölcsileg éretten lehetne csak bevállalni, ill. megengedni az ezzel való munkálkodást.

Számomra egyértelműen hátrányos az a tény is, hogy ismereteinket nem közvetlen észlelés útján szerezzük, hanem közvetítőkön keresztül, akiről nem tudjuk, ő hogyan szerezte azt.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, tudjuk mennyire fontos, hogy saját tapasztalatra építsünk, ne a mások által elmondottakra.
A mi személyiség szerkezetünk a saját tapasztalatunkat tudja leghatékonyabban feldolgozni, integrálni, maradandóvá tenni.
A fent említett módon, többszörösen torzulhat az információ. Mire hozzánk eljut, már teljesen mássá válhat, mint ami. Igaz, hogy törekszenek az objektivitásra, de mégsem közelítheti meg a saját tapasztalatot, annak minden élményével, érzelmi és spirituális töltésével, ami szükséges a valóság teljes átéléséhez.

Egy közeli, saját élményt röviden leírok, amikor nem fogadtam el a többség véleményét.
Egyébként is úgy ismernek, nekem mindenről magamnak kell meggyőződnöm, semmit sem hiszek el, amit mondanak.
Ismerőseim sokan mondták, X pszichológus rettenetes, hogyan lehet egyáltalán hagyni, hogy ilyen módszert alkalmazó ember praktizáljon? Minden sérült, még sérültebben jön ki tőle, és így tovább.
Nekem szimpatikusnak tűnt X pszichológus, előadását hallgatva, könyveit olvasva. De az a sok negatív vélemény, elbizonytalanított. Úgy döntöttem, van nekem előszedhető problémám, elmegyek hozzá és tapasztalatom alapján fogok véleményt kialakítani róla.
Jól döntöttem, mert számomra nagyon sokat tudott adni, segíteni az ő valóban nyers stílusával is, ami engem nem érintett meg. Számomra a tartalom volt a fontos, nem a külsőség. Meggyőződtem arról, hogy minden egyes embernek saját tapasztalatból kiindulva kellene döntenie. Mert mást eredményez mindenki észlelése, mert más a személyiség típusa, szerkezete, neveltetése, sérülése, fejlettsége, érettsége, világnézete, szellemisége, erkölcsisége, kultúrája, és így tovább.
Ahányan vagyunk, annyi félék, tehát minden tapasztalatban eltérünk másoktól, tehát amit hallunk, az a másik ember tapasztalata, nem az enyém, így nem is kompetens abban, hogy saját véleményemmé váljon. 

A TV.-nek, mint tömegkommunikációs eszköznek döntő hatása a képi megjelenítésnek is köszönhető. Köztudott, hogy a vizualitás, a képi beszédmód mennyire fontos számunkra a megjegyzés, rögzítés szempontjából. A gyermekre is ez tud igazán hatni.
Fergeteges látványt tudnak produkálni, amellyel a nézőszám növelő hatást is elérik.
Eközben a nézők ingerküszöbét magas szinten tartva, behatolnak a tudatba, és hatnak, amire akarnak. 
A szakemberek objektivitásra törekednek ugyan, mégis a megfelelő hatás elérése a legfontosabb számukra. Természetesen érthető, a fenntartó költségeit valamiből fedezni kell. Különösen a kereskedelmi csatornák a profit orientáltak. Ismeretes az is, hogy közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat határozza meg a közszolgálati műsorokat, azok működtetési feltételeit.
Mindent el lehet fogadni, de milyen áron?
Ha csak ezeket tartjuk szem előtt és a legfontosabb kritériumnak, hová lesz a minőség?
Hová lesznek az emberi értékek? Mit szocializálunk, mire nevelünk?
Az emberi jogok tiszteletben tartása is megkérdőjeleződik, mivel a szabad akaratot nem tartják tiszteletben. Ez is igaz, meg az is, hogy ellent mondok ennek.
Szabad akaratom szerint kikapcsolhatom a TV-t, rádióst, nem veszem a kezembe a pletykalapot. Mint már említettem, meg kell érni ezekre a döntésekre.

Milyen dolgokkal vagyunk elégedetlenek társadalmi szinten?

Nézzük meg, milyen dolgokkal vagyunk elégedetlenek társadalmi szinten?
Elembertelenedés, felelőtlenség, tudatlanság, hazug, hamis életvitel, felszínesség, azonnali vágykielégítés, és így tovább. Honnan vennénk, ha nem a médiából?
Mindig az éppen aktuális politikai hatalom igényeit elégíti ki mindaz, ami történik velünk társadalmi szinten, a média azok szolgálatában áll.
A szülők többsége, és tisztelet a kivételnek, a munka- és pénzfüggőség miatt más mintát nem képes adni. 
A legtöbb csatornán az folyik, milyenek legyünk, hogyan viselkedjünk, milyen értékeket képviseljünk, mit vegyünk meg, hogyan hassunk másokra.

Felfigyeltem arra, nem is rossz, amit közvetítenek, de ahogyan ezt teszik, az félre viszi a tudatlan embert. Itt példával szeretnék élni:

Mindenféle női praktikák, kozmetikumok, ápolószerek, fittness, stb. hirdetésekor, sokat mondó szlogenként beadják, "mert megérdemlem!"   ezoterikus divatszlogen
Ha ezt egy személyiség fejlődésében magas szinten álló ember mondja, és éli meg, teljesen helyén való. Csakhogy az emberek többsége nem ilyen és az a többség nézi elsősorban ezeket a manipulációs kísérleteket, tudatbefolyásolásos akciókat. Ők tévesen értelmezik ezt és azonnali vágykielégítésként szeretnék megélni, amelynek megvan a torz hozadéka.
Világos, hogy a médiaműködtetők építenek is erre, mert tudják, csak az ilyen embereket tudják rávenni arra, amire akarják.
Akik gyenge énnel, bizonytalan határokkal, személyiség szerkezettel rendelkeznek.
Miért is van rendben az előző esetben? Aki már elég érett személyiség, az megválogatja, mit néz meg, azt is, milyen hatásnak hagyja magát befolyásolni, tudatosan el tudja dönteni, hogyan éli az életét. Az ilyen ember szerintem is megérdemel minden kényeztetést, kikapcsolódást, pihenést, feltöltődési lehetőséget, mert megdolgozott érte.
Ebben az esetben nem is vágykielégítésről van szó. Hanem állapot fenntartásról, megőrzésről.

Miért? Mert letisztult világnézettel, világos szellemi iránnyal, erős, érett személyiséggel az emberiség javát szolgálja, bármely területen működik. Kisugárzása túlmutat a közvetlen személyközi kapcsolatain. Hatása talán még a tömegkommunikációs hatásokat is felülírja, legalábbis megváltoztatja bizonyos esetekben azt.
Ezt saját tapasztalat alapján írom, tudom, hogy lehetséges.

Ha kitekintünk a média világából, tapasztalhatjuk, hogy tulajdonképpen mindenki mindenkit befolyásolni akar. Szükségleteink közé tartozik, (Maslow: szükséglet piramisa), hogy hatni akarunk. Hatékonyságunk érzete fontos drive az életünk megélése szempontjából, ez az életünk egyik értelme. Ha nem érezzük hatékonyságunkat, akkor értelme sincs az életünknek.
Ennek a szükségletünknek ki kell elégülnie. De nem mindegy, hogyan és mit teszünk ennek érdekében.

Mi a probléma a média hatásaival?

Nem mindegy, hogyan hat?
Itt az erőszakos, agresszív hatásra gondolok.
Amikor azt érezhetem, hogy elsöprő volt a hatás, és tudatosan nem is választhattam.  Önhatékonyságomban megsemmisülve érezhetem magamat.
Kisebbrendűségi-, értéktelenség érzésem fokozódik ettől.
Amikor ilyen érzések uralnak, a befolyásolhatóság növekszik, és ezzel az "ördögi körrel" remekül vissza lehet élni.
Van, aki tud úgy hatni, hogy a befogadó, szabad akaratát használhatja, tudatosan választhat.
Amikor meg vannak mutatva a lehetőségek, azok hátterei megvilágítva, minden alternatíva elé rakva, és önmagának kell dönteni. Iszik vagy vezet! Ön dönt!
Itt is van visszaélési lehetőség, fontos információk elhallgatása, amelyek a korrekt döntéshez szükségesek. Tulajdonképpen minden helyzetben mindennel vissza lehet élni.
A média szakemberei jól képzettek, különböző módszerek, stratégiák ismeretében, pontosan kiszámítható, mit várhatnak attól, ahogyan és amit adnak.
És az elvárásoknak megfelelően teszik a dolgukat, fizetésért.
Itt fontosnak tartom, hogy észrevegyük, meg kell tanulni a megfelelő önvédelmi rendszerünket kiépíteni. Stabil határokkal, belső biztonságérzettel senki sem hathat rám, csak ha úgy döntök, hogy hagyom.

Mi lehet segítségünkre a korrekt tájékoztatásban?

Mi a cél? Mi a motiváció, ami működteti a tömegkommunikációt?
Talán nem sokat tévedek, amikor azt mondom, ezen a területen és szinten csak az anyagi-, hatalmi-, politikai érdekek érvényesülnek.
Nem hiszem, hogy elmondhatnánk, az erkölcsösség uralja őket.
Itt a fent megnevezettekért folynak a harcok, viták, versenyek.
Legkevésbé sem az erkölcsi, vagy magasztosabb eszmék, értékek, érdekek, szükségletek vannak előtérbe helyezve.
Látható, mert már a médiának köszönhetően nyilvánosan zajlanak azok a rivalizációs harcok, amelyek a másik legyőzéséről szólnak.
Mi van a háttérben, aki ilyen harcban benne van, még éretlen az önvédelmi rendszere, nincs meg az eszköze arra, hogy harc nélkül kiálljon önmagáért, vagy nincs igazsága, korrektsége annak, amit akar.
Olyan példát mutatnak a nyilvánosságnak, amellyel a tudatlanokat még tudatlanabbá teszik, nehogy felébredjenek. Az elbutulás, a közöny, az önfeladás, a tehetetlenség, vagy a reménytelen harc példáját vetítik előre, mintaként szolgálhat számunkra.

Személy szerint azt gondolom, csak az egyéni erkölcsi érettségre számíthatunk.
Amikor az egyén minden területen olyan érettségre tesz szert, amely kapcsán kialakul a belső biztonsága, határozott meggyőződése, biztos belső tartással rendelkezik, akkor már nem tud érvényesülni a média manipulációs hatása.
Szükségtelenné válik így működni, mert nem lesz eredménye annak, amit el szeretne érni.
Akkor meg értelme sincs miért úgy működni.

 

Folyamatosan azt látom, minden "rossz", fájdalmas dolog bennünket szolgál.
Minden azért van, hogy fejlődjünk.
Megfelelő önérvényesítéssel és önvédelemmel, minden egyén esetében, életszínvonalunk, életszemléletünk, gazdasági, politikai helyzetünk, emberi méltóságunk a helyére kerülne.
Mi a teendőnk? A személyiségünk fejlesztését alapvető fontosságúnak találom ebben a kérdéskörben.
Szembe kell végre már nézni önmagunkkal, hazugságainkkal, önáltatásainkkal. Meg kell látnunk, mennyire mi vagyunk a felelősek mindazért, ami történik velünk, nem csak a magánéletben, hanem társadalmi szinten is.
Ha felismerjük, mennyire összefügg minden mindennel, rájövünk mekkora a felelősségünk azért, hogyan gondolkodunk, beszélünk, élünk, és hogyan tesszük a dolgunkat.
Önmagunkért való felelősség vállalásunk nehezen megvalósulni látszó dolog.
Mindig, mindenért mást és másokat hibáztatunk. Érthető, erre lettünk szocializálva.
Meg láthatjuk, hogy a felnőtt ember akkor változtatja meg, írja felül ezt, amikor döntést hoz arról, hogy másképp szeretne élni, változást szeretne az életminőségében.
Boldogabb, kiegyensúlyozottabb, stressz mentesebb, kreatívabb, hatékonyabb, eredményesebb szeretne lenni.
Mint ahogyan én, meg tudtam hozni ezt a döntést, igen sérült és gyenge én-rendszeremmel, úgy mindenki mást is képesnek tartok rá.
A ráébredésünk megy nehézkesen, de előbb utóbb mind eljutunk oda, ahová szükséges ahhoz, hogy a média ilyen szintű működése szükségtelenné váljon.
A közeljövőben teljesen, más formában, más szerepet kell, hogy betöltsön az életünkben.
Nemcsak az intellektusában, hanem érzelmeiben és spiritualitásában is intelligensebb embernek nem ilyen minőségű, jellegű tömegkommunikációra lesz szüksége.

Budapest, 2009-06-11. Illés Irén

@ Yrisz 2009-2012