YRISZ

 Azért választottam ezt a témát, mert bár nem világvallás, mégis minden világvallásban benne van, alapja, hordozója mindnek. Tulajdonképpen nem vallás, az előbbiek miatt mégis vallásnak titulálja a köztudat.

 "A teozófia szó jelentése isteni bölcsesség, az igazság ismerete. A kifejezés évszázadok óta használatos, de maga az isteni bölcsesség időtlen. Ez szolgál valamennyi vallás alapjául. Mivel határtalan, nem lehet szavakba foglalni, a rá vonatkozó minden megállapítás csak részleges lehet. A teozófia fogalma az igazság ismeretét is jelenti. Az ember jelen élete során csak részlegesen képes ennek a bölcsességnek egyes elemeit megragadni, de saját természete megismerésén át eljuthat az igazság megtapasztalásához. A teozófia szemléletmód és egyben életmód is. A szemléletmód alapja az, hogy minden élet egy élet. A kereső embernek önmagának kell a cseppben meglátni a tengert, és a világ változatosságában felismerni az örök Egyet. Látni, felismerni az egész emberiség testvériségét és testvért érezni a kőben, fűben és a madárban is. Mindenben az Egy Élet lüktet, mindent az Egy gondolata alkotott és teremtett. A világot egyértelmű törvények működtetik. Ezek közül a legfontosabbak: Az ok és okozat törvénye, ezt hívják a karma törvényének is. A világon nincsenek véletlenek, mindennek oka van. 'Ki mint vet, úgy arat', mondja a közmondás, és valóban: jelen életünkben az előző életeink eredményét élvezzük, ugyanakkor a saját jövendőnket teremtjük meg. Nem mindegy tehát, hogy itt és most mit cselekszünk, és mit gondolunk, mert bár a gondolataink és érzelmeink hatóereje számunkra nem mindig felmérhető, mégis nagyon nagy hatással van a környezetünkre. A Mindenség egy másik alapvető törvénye az újraszületés törvénye. Minden természeti folyamatban megláthatjuk a periodicitást, amely az ember létezését is meghatározza. Születünk, élünk, meghalunk, pihenünk, és a folyamat kezdődik elölről. Alaptörvény az is, hogy minden egyes földi életünknek és ezek összességének, az emberi létnek feladata van. Ezt nevezik a dharma törvényének. Az egyes földi életeinkben elvégzendő feladatokat, amelyek nagy része a korábbi életeinkben felhalmozott karmikus adósságok kiegyenlítése, mi magunk hozzuk létre és mi magunk vállalkozunk a kiegyenlítésük módjára is. Alaptörvény a fejlődés és kibontakozás törvénye. A fejlődés alatt az egyes anyagi formák fejlődését, a folyton változó környezethez való mind finomabb alkalmazkodóképességét értjük. Ezt a folyamatot a mai tudomány meglehetős pontossággal felderítette. A kibontakozás kifejezése pedig arra vonatkozik, hogy a minden élőben benne rejlő isteni élet fokozatosan egyre tudatosabbá válik. Alaptörvény a 'mint fent, úgy lent', az analógia törvénye, ami annak megfogalmazása, hogy minden és mindenki Egy, minden rész belső lényege azonos az Egész lényegével, ezért bármely rész megismerése során valójában az Egészet ismerjük meg. Ugyancsak alaptörvény az áldozat törvénye. Ez a törvény arra vonatkozik, hogy a bennünk élő isteni szikra megismétli az Egy áldozatát: magára veszi az anyagi világ korlátozásait azért, hogy az abban létrehozott formákon át tudatossá váljon.
A teozófia életmód is. Azt tanítja, hogy az isteni bölcsesség egy, a hozzá vezető út pedig sokféle. A gondolatok szabadsága jellemzi, és tisztelet az élet iránt. A testvériség jegyében vallja a megértést és toleranciát minden ember felfogása és minden világnézeti és vallási hagyomány iránt. Tanítja, hogy minden egyes embernek joga van saját útja bejárására és saját igazságának megtalálására. Tanítja, hogy az ember képes önmagát tudatosan átalakítani és egyre magasabb szintre emelni. - Amikor felismerjük, hogy életünk eseményeit állandó törvények irányítják és ezek a törvények megismerhetők, hatásuk pedig az emberi akarattal tudatosan irányítható, megszűnik az erőtlenségünk, és sorsunknak valóban irányítóivá válhatunk."
Az idézeteket a Magyar Teozófiai Társulat honlapjáról vettem. Szerzői többen vannak a teozófiai irodalomból rövidítették le a tömör lényegét ennek az irányzatnak. Egy-egy szerzőhöz nem köthető az általam idézett szöveg.

Erről szeretném kifejteni a számomra már életmóddá vált elméletemet.
Elsősorban azért, mert órán érintettük, de kifejtésre nem volt lehetőségem. Itt most ezt megteszem.
Mielőtt találkoztam a teozófiával, (1993-ban.) sokat kerestem, különböző vallási, felekezeti csoportoknál válaszokat a kérdéseimre.
Már akkor találkoztam a buddhizmussal és a hinduizmussal is, hazai szektákkal, és más, alternatív irányzatokkal is. Mindenben volt, ami megfogott, de mégsem volt egy sem, amely mindenben betöltötte volna azt a szerepet, amely az életkérdéseimre adott válaszokat tisztázta volna számomra.
(Egy érdekes tapasztalat: az akkor még 16 éves fiam, elment egy "őskeresztény szektába", amit akkor tragédiának éltem meg. Azt hittem, belehalok, mert egy túlaggódó anya voltam, akitől a gyermekei egy percre sem voltak még távol. Mára már megszépült az a történet. Tudom jól, minden a mi fejlődésünket szolgálta. Hálás vagyok azért, hogy megélhettük, hogy azt hozta, amit.) Ennek ürügyén indultam el a kereséssel, és megtaláltam a teozófiát, ennél többet egy irányzat sem adott.
Azt éreztem, mindaz bennem van, amit mond, csak én nem tudtam ilyen jól megfogalmazni. Azóta sincs, ami el tudott volna bizonytalanítani, távolítani az itt beépült értékektől, amely valószínű, nem ebben az egy életben lett megalapozva. Ezt az bizonyítja nekem, amikor megtaláltam, úgy olvastam, faltam az írásokat, mintha mindezt már rég tudnám, csak most át kell ismételni.
Ha alaposan belemerül az ember, megláthatja, itt nincs senki és semmi elítélve.
Itt minden út, módszer el van ismerve, mert tudjuk, ahányan vagyunk, annyi féle módon megközelíthető számunkra a nagy EGY. A Bölcselet, a tudomány, az életmód területein.
Valóban kutatjuk, keressük a vallások, filozófiák, tudományok közös gyökereit.
Nincs dogma, amit el kell fogadni, hacsak az nem, hogy a testvériességet komolyan kell venni. Részleteiben: az életet, embertársaimat, azok szabad akaratát tiszteletben kell tartanom.
Nincs előírt, követendő gondolat, vagy tekintélyszemély, bár elődeinket tiszteljük, de mint embert, senkit sem tartunk tévedhetetlennek. A tévedést nem tartjuk bűnnek. Mert minden ember hibázik, és az hazudik, aki azt mondja, ő már a tökéletesség netovábbja.

Az én életemet teljesen átformálta találkozásom a teozófiával.
Elkezdtem tudatosan élni. Addig csak úgy "belevoltam" az életembe, sodródtam. Mint mindenki, én is okoltam másokat a saját rossz tapasztalataimért. Fel sem merült bennem saját felelősségem. Nem sok értelmét láttam az életemnek. Szültem két gyermeket, felnevelem őket, és.? Hogyan tovább? Minek éljek?
Aminek jutalmaként megélhettem két halál-közeli élményt, amikor választanom kellett az élet és a halál között. Azóta tudom, miért kell az életem minden történéséért vállalni a felelősséget, miért kell pozitívan, kreatívan, produktívan élni az életemet.
A "helyes" szeretet megélését is igyekszem átélni, azt továbbadni. Mindent megteszek a fentiekért, és ez természetesen függ sok mindentől. Legfőképp az önmagam megélésének, hitelességemnek aktuális átélési képességétől.
Szépsége ennek az irányzatnak, hogy mindent megtehetünk, csak ne ártsunk.
Közben ismertem meg a sámánizmust, az alternatív gyógymódokat, a Krishna tudatúakkal szoros kapcsolatban vagyok. Falujukban hiteles életet élnek, vigyáznak arra, amit hisznek, azt éljék is. Ez csak arra példa, valóban szabad akarat érvényesülhet társulatunkban, és fontos a gondolatszabadság kérdése. Senki sem erőltethet senkire rá, saját meggyőződés szerint jónak tartott dolgokat.
A megkülönböztető képességünket jól kifejlesztve, felelősségünk teljes tudatában, bármire nyitottak vagyunk, az csak előre vihet, fejleszthet bennünket.
Természetesen van buktatója ennek is, mint mindennek. Szerintem ez helyénvaló, ezekből tanulhatunk a legtöbbet. Minden életstílus, vallási-, vagy más irányzat megélésének megvannak a veszélyei.
Azt gondolom, azon múlik minden, ki hogyan éli azt, amit, mennyire érett személyiség.
Mindent lehet félre magyarázni, ld., még a Bibliával is megteszik a szekták, ahol a szektavezetők saját érdekeiknek megfelelően értelmeztetik azt tagjaikkal.
Miért ne fordulhatna elő ez a teozófiával is? Problémásnak tartom, hogy akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy ne a valóságot lássák belőle, az félre fogja magyarázni.
Az is félremagyarázza, akinek csak hiányos információja van róla, és mindenképp okosnak szeretne kitűnni, mert azt hiszi magáról, hogy ő mindenről, mindent tud. És ezt a képet meg szeretné tartani magáról.
Azt a félreértelmezést is meg kell említenem, amikor az éretlen ember találkozik ezzel az életszemlélettel. Én azzal a konkrét szituációval találkoztam, amikor mindent a karmára fognak. Tehát felelősség áthárítására használják. Pl.: azért történik vele most rossz, mert az előző életében olyat csinált, aminek a karmája most ez. Itt a jelenben, a most-ban nem vállalja a felelősséget azért, ami történik vele. Igen, előfordul ilyen is.
Ugyanakkor, aki elég érett, annál szóba sem jöhet ez a felelősség elhárítási mód.
Az meg tudja különböztetni, mikor, mi, ki és hogyan felelős azért, ami történik vele.
Tudja, az ITT és a MOST- ért mindig a jelenben is a felelősséget vállalni.
Találkoztam még olyan elvétővel is, aki azt gondolta, a teozófia az egyetlen igaz út, ami a megvilágosodáshoz vezet. Rá kellett jönnie, nem így van, nagy volt a csalódása, ki is lépett a társulatból, azóta is az egyetlen igaz, megvilágosodáshoz vezető utat keresi.
Volt alkalmam olyan teozófussal is beszélgetni, aki azt gondolja, az egyetlen út, amelyen az igazsághoz, a valódi teozófiához eljuthatunk, az a vegetarianizmus. Aszkétizmust is volt lehetőségem szemügyre venni. Az én véleményem szerint ezek nem az egyetlen igaz utak, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy nem véletlenül éli meg senki azt, amit.
Abból tud továbblépni, fejlődni, megtapasztalni valamit, amire szüksége van.
Ilyen és hasonló dolgokra mondom, nem vagyunk egyformán érettek arra, mit és hogyan kezeljünk, értsünk, bánjunk vele.
De épp azt szolgálja minden "tévút", hogy érettebbé váljunk.
Visszatérek a nagy világvallások alapjaira, amelyekről tisztán látható, hogy ugyanazok, csak más módon megvilágítva. Minden kultúrának megvan a maga sajátossága, amelyhez illő kifejezésmódot keres a vallási-, spirituális-, és szellemi síkokon való mozgáshoz.
Fontos látni, mind ugyanarra igyekszünk, fejlődésünk célja ugyanaz, csak más kifejezésmódokat használunk erre. Ettől még nem lehet az ellenségem az, aki nem ugyanolyan módon fejezi ki magát, mint én.
A Teozófia szerint mi a titka a Tiszta életnek? "-- nyílt elme, -- megtisztult szív, -- élénk értelem, -- világos szellemi meglátás, -- testvéries érzés tanulótársunk iránt, -- készség tanítást és tanácsot adni és kapni, -- személyes igazságtalanságok bátor elviselése, -- elveinkért való bátor helytállás, -- félelem nélküli védelme azoknak, akiket igazságtalanul bántanak, és folytonos éber szemmel tartása az emberi haladás és tökéletesedés eszményének, amit a titkos tudomány elénk tár." -> ez az az Arany Lépcső, amelynek fokain a tanuló felhághat az Isteni Bölcsesség templomához."
Azt gondolom, akár van teozófia, akár nincs, ha ezeknek a mélyére megy az ember, máris olyan értékrend közepén találja magát, amely követésétől csak jobbá válhat az élete.
Miért utasítják el sokan kapásból a teozófiát? Mert tele vannak előítéletekkel. Mielőtt bármit meglátnának, minősítik, elzárkóznak még a megismerésétől is. És mert éretlenek arra, hogy a saját útjukon járva, önmegismerésre törekedve, bevállaljanak egy olyan életszemléletet, amely komoly felelősség vállalást feltételez.
Itt nem mondja meg senki, merre kell menni. Nincs fészek meleg, sőt, igen elhagyatva érezheti magát az ember. Mert ugyanazt a tézist senki sem értelmezi ugyanúgy, mint én. Akkor miért kellene nekem a más életét élni azáltal, hogy elfogadom az ő látásmódját ugyanarról a dologról, amit én egészen másképp látok. Miért kellene konformista bőrbe bújnom? Akkor már nem valósítom meg az önmagam teljességének megélését.
Gondoljunk csak bele, mennyi a dependens, (függő) személyiség? Mennyi ember van, aki komoly személyiségbeli problémákkal küzd. Felnőtté válni nagy felelősség.
A könnyebb az, amikor másokat okolhatunk minden rosszért, ami velünk történik.
Azt látom, egyre több az a fiatal, aki határozottan vállalja a felelősséget döntéseiért, a vele történtekét. Azt érzékelem, mintha a mai fiatalok sokkal érettebbek lennének nálunk.
Nem annyi a különbség, mint a mi szüleink és közöttünk volt, ill. mi és saját gyerekeink között van, hanem sokkal nagyobb a szakadék, pozitív irányba.
Igaz, ezt a mai "felnőtt" generáció nem nagyon tudja elfogadni, mert nem képes a gyereket emberként tisztelni. Az idézőjel azért van, mert ha igazán felnőtt lenne, nem találkoznánk ezzel a generációs "hétmérfölddel". És akkor problémák sem lennének, na de hát akkor mi lenne az élet értelme? Ha nem lenne mit megoldani, milyen unalmas világban élhetnénk, ebből kell hát tanulnunk, épülnünk.
Feladatnak tartjuk: Az eddig ismertetett belső értékeket elmélyíteni a mindennapi életünkben.
Amennyire tudjuk, azt bevinni a társadalomba, jobbá tenni ezáltal környezetünket.
Önismeret fejlesztése, valódi önvalónk felismerése, az EGY-séggel való kapcsolat megélése.
Elősegíteni az emberiség problémáinak egészséges megoldását, szenvedések enyhítését.

               Miután tapasztalatom szerint az életem minősége nagyon nagymértékben pozitívan változott a teozófiai ismeretek "begyűjtése", átélése óta, így ezt a vonalat az én számomra követendőnek élem meg. Mindamellett nyitott vagyok mindenre, nem zártam el magam az új ismeretektől.
Erre az életemre életfeladatomnak tartom, minél erőteljesebben megélni a teozófia szerinti értékeket, gondolkodásmódot és életmódot.

Bp., 2009-01-20. Illés Irén.