YRISZ

Saját vélemény kifejtése.
Ahhoz, hogy a fenti kérdésekre érthetően tudjak válaszolni, a következő kérdéseket kell előtte megválaszolnom. Mi is számomra a teremtés? Az Isten?  A természet törvényszerűségei?
Én azt gondolom, tapasztalataim szerint így lehet igaz:
Isten egy intelligens, mindent átható, mindenben jelenlévő, teremtő energia, amely tökéletes rendező elvével működteti a világot.
(Miután gyerekként sem értettem, hogyan lehet Isten mindenhol jelen, és mindent hogyan láthat? És mindenért a jutalmat és büntetést hogyan oszthatja ki? Ezekre a kérdésekre később elkezdtem keresni a válaszokat. Beleolvasgattam a nagy világvallásoktól, a különböző alternatív irányzatokon át, a szektákig sok mindenbe. Számomra csak így, ezzel a magyarázattal vált elfogadhatóvá a bennem lévő kérdésekre minden válasz.)
Miért is kell megszületnünk, tökéletlenségünk miatt szenvednünk, ebből tanulva fejlődnünk?
A bennünk lévő "Isteni szikra" áldozatvállalással fizikai testben magára veszi az anyagi világ korlátozásait, és abban próbál tapasztalatok által tudatossá válni.
Az emberi fejlődési folyamatot szolgálja ezzel. Mert kiáradtunk az EGY-ből, és ezen az úton, ezen a fejlődési folyamaton keresztül válhatunk ismét olyanná, amikor újra EGGYÉ válhatunk teremtőnkkel, az Isteni energiával.

Természeti, vagy Isteni törvényszerűségek: a karma-, dharma-, újraszületés-, analógia-és áldozat törvényei megvilágítják számomra, a bennem lévő, lényegi kérdéseket.
Számomra az ember egy olyan teremtmény, amely képes mind -- fizikai, -- érzelmi, (asztrális), -- értelmi, gondolati, (mentális), -- intuíció, (buddhikus), -- atmikus, és a
-- legfelsőbb Isteni síkokon, szinteken is képes megélni adottságait, képességeit, tulajdonságait, vágyait, azokat motiváltan hajlandó fejleszteni.
Miután elhatározzuk, milyen életfeladatot választunk a következő életünkre, kiválasztjuk annak teljesítésére alkalmas családi közegünket. (ezek magasabb szinteken történnek).
Ez azt jelenti, a halandó testünkbe költöző halhatatlan lélek/tudat, (kinek hogyan tetszik), elrendezi fejlődési folyamatához szükséges következő tanulási terepét.
Amit az ember egy életen át megtanul, tapasztalat által beépíti halhatatlan energiatestébe, azt az újabb testbe születéskor már könnyedén, ismétlésként átugorja, mert azt már tudja.
Aminek a megtanulása nehezen megy ebben az életben, kínlódás, szenvedés árán, azt erre az újjászületésre vállaltunk teljesíteni. Amit az orvostudomány genetikának nevez, az az én értelmezésemben a természet, ill. az Isteni törvényszerűségek összessége, amely megnyilvánul a fizikai testünkben. Számomra a karma, az ok - okozati összefüggések tökéletesen szabályozott rendszere, amely alól senki sem bújhat ki. Mindenkire egyformán vonatkozik, akár tudatos és informált ebben a kérdéskörben, akár nem.
Itt gyakran halljuk azt a közhelyet, "nincsenek véletlenek, mindennek megvan az oka."
Vagy igen gyakran hallottuk nagyszülőktől: "ki mint vet, úgy arat".
Ez elsősorban arra ad nekem magyarázatot, miért kell, hogy megtanuljam, a lehető legjobban élni a jelent, hogy minél jobb legyen a jövőm. Ugyanakkor következtethetek arra, milyen életem volt korábban, ha azt érdemlem, amit most meg kell élnem.

Mit jelent nekem az életemet jól élni? Erkölcsi érettséggel, olyan életminőségre törekedni, amelyben a "nem ártás" megvalósulhat, amelyben az "élni és élni hagyni" szükséglet kielégülhet. Az emberek egymás iránti felelőssége, tisztelete, szeretete kifejeződhet. A dharma az életfeladatok törvényszerűségeit jelenti, mert előbb utóbb mindenkinek meg kell tanulni ugyanazokat a dolgokat, felnőni a teremtő energiával való eggyé váláshoz. Mindezek globálisan determinálják az embert, ugyanakkor megvan a szabad akarat is, amikor a "mikor" és a "hogyan" kérdésében dönthet. Tehát nem lehet a felelősség elhárítására használni, mert gyorsan kiderül, mikor tettük azt, amikor szenvedés az ára a "vetésünknek". Analógia törvénye nekem azt jelenti, hogy bármit megnézek kicsiben, ugyanaz van leképezve nagyban, vagy fordítva. Pl.: a politikai élet képviselői ugyanazt az erkölcsi érettséget, vagy éretlenséget mutatják, amit mi, egyének is mutatunk átlagosan, és fordítva. Számomra egyenes következménye látszik annak, amint megfelelően érettekké válunk egyénileg, úgy megváltozik az ország politikai, gazdasági helyzete, irányítása, életszínvonala.

Milyennek kellene lennie az embernek? Az egyre tudatosabbá válásunk egyenes következménye a fejlődésünk, amelynek további következménye az életminőség javulása. Fejlődésünk a tudatossági szintünk mértékében lemérhető. A teljesség, az egység megélése fényében érzékelhető. Ekkor már tudunk intuitíven, (spontán), helyes módon érzékelni, érteni, meghallani, meglátni a valót, a lényeget, és helyesen cselekedni, reagálni.
Mindannyian az Isteni bölcsesség felé haladunk, amikor már elértük azt, elég tisztán működő lényekké válunk, nem kell újra leszületnünk fizikai testbe. Alapok, amelyek ide vezetnek: a gondolatok tisztasága, az élet tisztelete, az ítéletmentesség, egymás megértése, elfogadása bárminemű megkülönböztetéstől mentesen, indulatmentesség. Elfogadni a különböző módokat, a vallásokat, világnézeteket, amellyel haladunk az úton.
Pszichikai sérüléseinket feldolgozni, mert csak ezt követően vagyunk képesek tisztán, teljes életet élni. Aki nem dolgozik magán, az csak eltorzítottan tudja megélni a dolgokat.
A természet törvényszerűségeinek ismeretében, azokkal együttműködve, életünk valódi, teremtő irányítóivá válhatunk. Megélhetjük isteni teremtő önvalónkat.
Hogyan segíthetjük magunkat ilyen működéshez? Sokféle módszer van, mindenki saját számára a legkedvezőbbet kell, hogy megkeresse. Mivel mi, emberek is, ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Más adottságokkal, képességekkel, kultúrával, neveltetéssel, családi "örökséggel" rendelkezünk. Néhány alternatívát azért leírok, amelyek számomra is jó útmutatók még ma is. Sokat kell önmagunkkal lenni, befelé fordulni. Felismerni, megélni érzéseinket, ráeszmélni késztetéseinkre. Bátran szembenézni hiányosságainkkal, őszintén fordulni önmagam felé. Amikor kifelé fordulok, azt teljességemmel tegyem meg, mert csak így érdemes, abszolút belehelyezve magamat abba, amiben éppen vagyok.
Szükségleteink felhozása, megfelelő módon való kielégítése is fontos a fejlődési folyamatunkban.

Tehát ki és mi is az ember?  -- Egy Isteni teremtmény, tele lehetőségekkel, amellyel élhet és visszaélhet. -- Egy sűrű fizikai testben próbálkozó finomabb intelligens energia, amely a fizikai anyagot próbálja tudatosan, szabad akarattal irányítani.
-- Egy olyan szellemi lény, amely egy fejlődési folyamatnak próbál megfelelni az anyagba zártan korlátozva. -- Egy fizikai, biológiai lény, amely egy Isteni szikrával, tudattal átitatott, és próbál annak megfelelni. -- Rezgések, energiák összessége, amelyek a természet-, ill. az Isteni törvényszerűségek szerint próbálja megélni önmagát.
Szóval sok megfogalmazást lehet itt felhozni, de nem hiszem, hogy az a fontos, milyen formába öntjük, hanem az, milyen tartalommal töltjük fel.
Számomra én egy ugyanolyan fontos láncszem vagyok a teremtőm rendszerében, mint bármely embertársam. Szeretném a vállalt feladatomat teljesíteni. Tudom, hogy test nélkül könnyebb, de azért meg kell dolgoznom, hogy ne kelljen újra leszületnem.
Felelősséggel tartozom önmagamért és embertársaimért, ezért fontos tisztán, erkölcsösen élnem. Az, ahogyan én élek, gondolkodom, cselekszem, beszélek, hatással és befolyással van másokra is. Nem támogathatom a helytelen dolgokat, gonosz gondolatokat, hazugságokat, méltatlanságokat. Senki helyett sem vállalom át az ő felelősségét, mert ezzel elvenném tőle a tanulási lehetőséget, megfosztanám őt a saját fejlődési előmenetelétől.
Botladozó, kételkedő, hitetlenkedő, mégis fejlődésre motivált törekvők vagyunk mindannyian.

Egyik órán elhangzott egy kérdés, amelyre a választ nem volt lehetőségem megfelelően kifejteni. (Az én értelmezésemben ez jött le.)
Az általam fent leírtak azon eszmékkel átitatottak, amelyekről akkor is szó volt, és megkérdőjeleződött annak az embernek az élethez való megfelelő hozzáállása, aki így gondolkodik, ezért visszatérek erre a témára.
Igen, valóban látom a lehetőségét és sajnos tapasztalatom is van arra nézve, ha valaki ezekkel csak úgy, éretlen személyiséggel és csak vak hitre támaszkodva foglalkozik, az valóban elcsúszhat ezen az úton is. Mint minden más területnek is, megvan a kisiklás veszélye..
Ugyanakkor, saját tapasztalatom szerint, aki már nemcsak hiszi, hogy ezek talán így vannak, hanem némi tapasztalata is van ebben, az tudja, hogy pontosan miért felelős az ember, és tudja azt az utat megfelelő bölcsességgel járni. (természetesen én is  csak szeretném ezt tenni).
      Néhány saját tapasztalatot röviden leírok:

1. Megkaphattam már két alkalommal az élet újraválasztási lehetőségét ebben az életemben.  Az első 14 éves koromban volt, amikor még nem tudtam, miről van szó, amikor az étert túladagolták, műtéti altatáskor.
2. Később már felnőtt korban, tudtam, mivel állok szemben és azt is, hogy most elmehetek. Mégis az életet választottam, mert a felelősség kérdése egyértelművé vált.
Ezen esetekben tudatára ébredhettem az okoknak, a következményekkel szembe nézhettem.
A gyermekkori élmény spontán eredménye felnőttkorra vált tudatossá.

3. Néhány éve egy haldoklót úgy kísérhettem el, ahogyan még az könyvekben sincs leírva, mert azt a megható, felemelő élményt, senki sem tudja szavakkal kifejezni. Akkor éreztem magam elmondhatatlanul boldognak, és egynek a mindenséggel, ami leírhatatlan, mint élmény.
4. Vagy a másik haldoklóval való metakommunikációm, amely oly valóságos volt, mintha verbális lett volna. Ezt követően minden úgy történt, ahogyan akkor azt szavak nélkül, szemkontaktust tartva, megbeszéltük, és ő nyugodtan távozott el.
   Hálás vagyok a sok hasonló tapasztalatomért, hiszen ezek nélkül, nekem is csak hit, vagy feltételezés lehetne mindez, amit én a magam számára tudásnak élek meg.

Visszatérve, amiért ezt le kellett írnom, hogy nem általánosíthatunk semmilyen körülmények között a véleményalkotásunkkal sem. Tudnunk kell, hogy mindannyian más fejlettségi, érettségi, szinten vagyunk, (érzelmi, szellemi, spirituális, stb.), és ennek megfelelően tudjuk megélni az utat, amit választottunk. Én igyekszem tudatosságomat, személyiségemet fejleszteni, tőlem a lehető legjobbat betenni a "közösbe".
Milyen közösbe? A morfogenetikus mezőbe? A kollektív tudattalanba? Az "Akasha-ba"?
Ez egy következő kifejtendő terület.
Amiért mindannyian felelősek vagyunk, mert mind részesei vagyunk.
Az egész emberiségért felelősek vagyunk mindannyian, egyéni szinten is.
       Zárszóként: Mindezért én sokkal tudatosabban, felelősségteljesebben élem az életemet ezzel a rendszerrel a tudatomban, (szemben az órán elhangzottakkal), mint másfél évtizeddel ezelőtt tettem, amikor még nem volt ez irányú tudás bennem ezekről a dolgokról, ill. nem hoztam elő. A spirituális-, vagy transzperszonális kríziseim számomra ilyen eredményeket hoztak.
(Szó szerinti öngyilkos életmódot éltem, sajnos gyermekeimnek is azt adtam át. Azóta egészséges életmódra törekszem, minden területen, ez is átmegy felnőtt gyermekeimnek is!)
Számomra ez a globális szemléletmód és nekem ezen az ÚT-on való járásmód jelenti az igazi értéket.

Bp. 2009-01-20. Illés Irén.