YRISZ

2010. márc. 16. Illés Irén. Trigon Stúdió. Bp.
A Magyar Teozófiai Társulat keretében előadás.
Tartalom.
Erkölcs és felelősség
1. Fogalom meghatározások.
2. Értékrendünk kialakításában.
3. A fejlődésünkben, érésünkben.
4. A kommunikációnkban, kapcsolatainkban.
5. A szeretetben.
6. Tudatlanságban, ill. tudatosság hiányában.
7. Spiritualitásban.

1. Fogalom meghatározások.
ERKÖLCS: az egyén számára MEGVALÓSÍTHATÓ ÉRTÉK szerinti NORMARENDSZER.
A magatartásunkat, viselkedésmódunkat befolyásoló, általunk, vagy a társada-lom által helyesnek tartott, elfogadott értékekre épülő, olyan szabályok, nor-mák összessége, amely túlmutat a jog, vagy az egyéb írott szabályok keretein. Azon elvek összessége, amely a helyes és a helytelen, a jó és a rossz megkü-lönböztetését segítik cselekvés szintjén Fontos az erkölcs értelmi felismerése, érzelmi elfogadása és akarati megra-gadása. Sok fajtája van: (lovagi-, szerzetesi-, polgári-, szakmai erkölcs,... vagy egyéni-, társadalmi-,... vagy természetes- és természetfeletti erkölcs, vagy morál, stb.) Az erkölcsi magatartás: szándékos, tudatos és felelősségteljes, tehát célirányos magatartások meghatározója. Az aktuális normához viszonyítva értékelhető. (koronként, tájegységekként, kul-túránként, változó). Azon szabályok és értékek összessége, amelyeket az egyén, vagy a közösség magára nézve kötelezőként elismer. Az erkölcsi parancsok érvényességének filozófiai megalapozásával az etika fog-lalkozik.


Felelősség fogalma:
A felelősség az kötelezettségvállalás.
A szabadságnak, ill. szabad akaratnak egy fogalma.
Azt cselekedni, amit jónak, helyesnek tartunk.
Azt nem tenni, amit nem akarunk, mert nem tartjuk jónak, vagy helyesnek.
Valamiért, vagy valakiért felelősnek lenni, azt jelenti, hogy szeretünk, értékes-nek tartunk és ennek értelmében, ennek megfelelően cselekszünk, élünk. A felelősség, kötelezettség vállalás ezekért az értékekért.
Az egyéni felelősségre fogok fókuszálni, mert számomra ez az alapja a további felelősség vállalásokban való megfelelő részvételnek. Több fogalom meghatározásra is szükségünk van ahhoz, hogy amiről beszélni fogok, egyértelmű legyen mindenki számára, tehát ugyanazt értsük alatta. Hitelesség: azt gondolni, mondani, cselekedni, úgy élni, azt sugározni, tehát minden szinten azt közvetíteni, amit tovább akarok adni.
Abraham Maslow: szükségletek hierarchiája:
Hiány alapú szükségletek: 1. fiziológiai-,
2. biztonsági-, (védettség, kiszámíthatóság),
3. szeretet-, (valahová tartozás),
4. elismerés szükséglet, (önbecsülés).
Növekedés alapú szükségletek: 5. kognitív-, (tudni, érteni, megismerni),
6. esztétikai szükséglet,
7. Ön- aktualizáció szükséglete, (elérni a bennünk rejlő lehetőségeket). Önmegvalósítás.
Tudnunk kell, hogy a következő szinten lévő szükségletek kielégítésére, csak akkor támad fel az igény, és csak akkor leszünk képesek azzal foglalkozni, ha az előző szintű szükségletek már valamilyen szinten kielégítést nyertek.
Érett személyiség jellemzői:
-1- Önálló, aktív probléma-megoldó.
-2- Etikus alkalmazkodó képességgel.
-3- Ösztönimpulzusainak szorongásmentes kielégítésére legyen képes.
(találja meg a harmóniát vágyai és a felettes-én kontrollja között).
-4- Rendelkezzék a motívumok (indítékok) és a viselkedésminták változatos és differenciált készletével, ezek összeszervezettségének összhangjával, személyi-ségén belül.
-5- Sokoldalú érdeklődés, tevékenység és életcél.
-6- Kitágult idődimenzió, (egységben, szerepeljen benne a jelen, a múlt és jövő).
-7- Interdependencia. (személyiség alrendszerei egymástól függetlenül működjenek).
-8- Realitásérzék: (valóság észlelés, érzés, jó kapcsolat a külső- és belső világgal).
Saját belső biztonságára támaszkodik. (nem keres külsőt).
Nem indulatai, sztereotípiái, (benyomás), projekciói, (kivetítései) alapján ítél meg másokat.
Reális önértékelés és önismeret által önmagunk elfogadása, megfelelő identi-tástudat. Önmagunk helyes megítélése a produktivitásban.
-9- Belső kontroll attitűd: nem félelemkondicionált, én-képhez igazodó.
Életigenlés, jó viszony a természettel és az emberekkel, megfelelő önkontroll.
Belső szabadsága van. Elkötelezettséget mer vállalni, (baráti, családi, párkapcsolati).
Külső szabadsága van. (Kultúrától, környezettől való függetlenség).
-10- Megfelelő intimitásra törekvés, mély a szociális érzése, demokratikus jellem struktúrával rendelkezik.
-11- A közösség normáit, amelyben létezik, interiorizálta, (belsővé tette).
-12- Jó a frusztráció toleranciája, feszültségtűrő képessége. Agresszió nélküli önvédelem. EMK.
-13- Spontaneitás jellemzi. Konvencióktól való függetlenség.
-14- Képes az élmények mindig friss átélésére, átértékelésére.

-2- Erkölcs és felelősség, értékrendünk kialakításában.

Milyen értékek mentén haladunk mi, akik itt vagyunk?
Milyen norma-, ill. szabályrendszert tettünk magunkévá szocializációnk, vala-mint jelen szemléletmódunk eredményeként?
Melyek a legfontosabb erkölcsi normáink, szabályaink?
Együttműködhetünk ezeknek az összeszedésében?
Ne árts, szeretet, fejlődés, testvériesség, felelősségvállalás, elfogadás,...
Megteszünk-e mindent ezek megvalósulásának érdekében?
Ha nem, miért nem? Ki és Mi akadályoz meg abban, hogy tudatosan te-gyem azt, amit erkölcsi meggyőződésem diktál?
Kitől, v. mitől félek megtenni azt, amit helyesnek tartok?
Csak mi magunk akadályozhatjuk önmagunkat.
Mégis a legtöbb esetben a felelősséget másra igyekszünk hárítani, ugyan miért?
Nézzünk meg, egy nagyon tipikus pl.-t:
Amikor testvérünk háta mögött rosszat gondolunk, mondunk, negatív dolgot fel-tételezünk, terjesztünk róla, nem vállalva annak nyílt, egyenes, őszinte, szemtől szemben való megbeszélését, tisztázását az érintett féllel. Mi motivál az ilyen viselkedésmódra, tudatosan, vagy nem tudatosan bennün-ket?
Személyiségünkben való éretlenség az oka: --> gyávaság, kisebbrendűségi érzés, konfliktuskerülés, (alacsony feszültségtűrő képesség, --> fejleszthető).
Eredményei: irigység, rosszindulat, ítélkezés, bírálat, mások leminősítése,...
Kiegészülhet mindazon tulajdonságokkal, amelyekkel Önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk.
"VÁGY", AKARÁS, FÉLELEM, KÉTSÉG, HARAG, DÜH, ELLENSZENV, ÍTÉLKEZÉS, KONTROLLGYAKORLÁSI KÉNYSZER, irreális elvárások,...
Ha mindezt tudjuk, mert sokat hallottunk már róla, akkor miért nem engedtük még el ezeket a tulajdonságokat?
Miért akadályozzuk még mindig magunkat velük?
Elindultunk-e tudatosan az önmegismerés, az önfejlesztés útján?
Igen, tudom, mindenki változik, fejlődik, mert elkerülhetetlen, főleg ha traumák érnek, ha kríziseink, megbetegedéseink vannak. Esetleg megelőzhetnénk a sú-lyos, nehéz leckékből való tanulási lehetőségünket azzal, hogy tudatosan, mód-szeresen, kitartóan és következetesen saját személyiségünk érlelésével, fej-lesztésével foglalkozunk?
-3- Erkölcs és felelősség, fejlődésünkben, érésünkben.

Személyiségfejlődésünkön belül, az erkölcsi fejlődésről, mint folyamatról Erikson (Eric): 1 éves korig: alapvető bizalom, v. bizalmatlanság, 3 é. -ig: autonómia, vagy szégyen és kétség,
6 é. -ig: kezdeményezés, v. bűntudat,
12 é.-ig: teljesítmény, v. kisebbrendűségi érzés,
19 é. -ig: identitás, v. szerepzavar,
35 é. -ig: bensőségesség, v. elszigetelődés,
60 é. -ig: alkotóképesség, v. megrekedés,
60 é. felett: Én-teljesség, v. kétségbeesés kialakulása.


Lawrence Kohlberg, az erkölcsi fejlődés szakaszai:
Az emberi élet értéke, az igazságosság alapján, --> az életvezetés motívumai (indítékai) szerint, --> következmény, erkölcsi konfliktusok, morális dilemmák. I. Prekonvencionális sz.: (a cselekvés erkölcsi értéke az Én-en kívül determi-nált, autoritás, anya, apa állapítja meg, 9 éves korig).
-1- cél: a büntetés elkerülése, engedelmesség orientációjú,
-2- üzleti, eredményes csereorientációjú, megéri-e a szabály betartása?
II. Konvencionális sz.: Serdülőkorban: társadalmi szabályok, konvenciók köve-tése érték.
-1- "jógyerek", szerettei elvárásait teljesítő, (hogyan érez, gondolkodik róla más).
-2- Rendszer megőrző, kötelességteljesítő, törvényt betartó, az autoritás (tekin-tély) elismerése, önmagáért válik értékké.
III. Posztkonvencionális szakasz: Felnőtt korban, 20 % éri el, autoritástól függetlenné válás, belső értékek szerinti erkölcsi működést.
-1- szociális szerződés orientáció, különböző értékek, szabályok, emberi jo-gok tiszteletben tartása.
-2- UNIVERZÁLIS ERKÖLCSI, ETIKAI orientáció.
Univerzális elvek vezérlik, a legmagasabb etikai törvények szerint, --> igazsá-gosság, kölcsönösség, testvériesség, egyenlőség, lelkiismereti döntésekkel.

Jellem és erkölcs: pl.:
Arisztotelésztől, a Politika c.-ű művéből, a türannoszi, zsarnoki hatalomgya-korlásról. Az irányító, a vezető, a szerepében, a magukat önalávető, kishitű kar-rieristákra támaszkodik. Mindent elkövet azért, hogy a független, önálló véle-ményt alkotni képes emberektől megszabaduljon. Érdekében az áll, hogy a veze-tése alatt állókat szembefordítsa egymással, és elérje, hogy gyökeret verjen kö-zöttük a bizalmatlanság és a tehetetlenség érzése, szorongást kelt bennük, és méltatlan körülményeket teremt. Nem a vétkest bünteti, hanem az engedetlent, aki kényelmetlenné vált számára, mert veszélyezteti az ő zsarnoki hatalmát. Nem a valódi érdemet jutalmazza, hanem az elvtelen és feltétel nélküli szolgálatot, a talpnyalást. Olyan köntösben, álarcban is tud tetszelegni ez a magatartásforma, amely úgy elrejti a mögöttes szándékokat, a valódi megjelenési formát, hogy szinte észre-vétlen marad. Gyakran a legjobb segítőnek, tanítónak álcázva magát, amit a gyanútlan követő észre sem vesz.
Demokratikus vezetési mód, amely teret ad az egyéni auto-nómiai törekvéseinek. Az értékelés valós erkölcsi értékek alapján történik.
Kölcsönös bizalom és felelősség vállalásra való törekvés jellemzi.
Nézzük meg, napjainkban milyen a vezetés társadalmi, munkahelyi, vagy. tár-sulati szinten?...... (Kik kapnak, milyen áron teret? Kik vannak kiközösítve? Negatív értelemben feltüntetve?....) Az elfogadott elvek ellenében viselkedő ember álszent és hiteltelen, főleg ha hirdeti is azon erkölcsi értékeket, amelyeket nem tart be, nem él meg, csak be-szél róla. Sok ilyen emberrel való találkozásunk lehet a spirituális úton haladók között, ha nyitott szemmel járunk. Ennek a másik oldala, amikor mindenkivel szembeszállva is kitart az általa he-lyesnek vélt erkölcsi értékek mellett, --> erős jellem. Az utóbbiakat nem szívleli az autoriter (tekintélyelvű) hatalomgyakorló. Abszolút értelemben, egyetemesen elfogadott erkölcsi elvek nincsenek. (Pl.: "ne ölj" - jogos önvédelem esetén mit teszünk? "ne lopj" - éhenhalás kü-szöbén kivételt teszünk, vagy belehalunk?..) Következő szempont lehet: "Ne okozzunk szándékosan sérelmet"? Kinek mit jelent a sérelem? És a szándékosság? (Pl.: Ha szándékos terrorcselekmény elkövetéséről értesülünk. Mit teszünk? Mit nem teszünk meg? Vagy: Személyiségfejlődésem érdekében olyat hallatnak ve-lem, amelytől sértettnek érzem magam, rövidtávon, hosszútávon viszont engem szolgál, mit cselekszünk meg?) Morális evidenciák vannak, ami azt jelenti, képességeink szerint mindig maximálisan a lehető legjobbra kell törekednünk. Egyéni felelősségem, hogy saját személyiségemet tudatosan megismerjem, fej-lesszem, kibontakoztassam. (Ezek után vagyok képes környezetemre is éretten és fele-lősségteljesen figyelni, ill. azzal hatékonyan együttműködni). Ezzel a meggyőződéssel, életvitellel, életmóddal tud a spirituális úton járó meg-felelően haladni útján. Az éretlenség félrecsúszásokat, torzításokat, válságokat okoz. (spirituális válság, egyre gyakrabban hallott, látott következmény). Amikor gátjaink, sérüléseink, félelmeink nagy részét feldolgoztuk, átalakítot-tuk, akkor válunk képessé önmagunk valós megélésére, kifejezésére, bátor felvállalására. (Az egész feldolgozása életfogytig tart, aztán a következő újra-születésünkben folytatódik). Ekkor kiállunk önmagunkért, önmagunk mellett, erőszakmentesen, mások bántása, ártani akarás, rosszindulat nélkül is.
Ki is a rosszindulatú ember?
Aki képtelen önvalója, magasabb rendű Én-je megélésére. Ok: személyisége, erkölcsi és spirituális éretlensége miatt.
Ilyenkor jelennek meg a függőségi viselkedésmódok, (szertől, személytől, tárgy-tól, tevékenységtől), ezekkel a hiányállapotokat kompenzáljuk, --> lassú öngyil-kossági kísérletek, folyamatok motiválói ezek. Következmény: lehangoltság, düh, bosszúéhség, sikertelenség, rosszindulat, má-sok negatív fényben való feltüntetése.
Rajtunk kívül mindenkit okolunk a kedvezőtlen történésekért, bűnbakot kere-sünk, mert a felelősséget vállalni tetteinkért csak érett felnőttként vagyunk képe-sek. Gondoljunk bele, milyen testvérietlen ez a viselkedésmód, amikor csoporto-san szállunk rá a kijelölt bűnbakra, akire mindennemű problémánkat, felelőssé-günket hárítjuk. Van elképzelésünk arról, milyen a morál egy olyan közösség-ben, amikor ezt még értéknek is tekintik? Úgy tűnik, évek óta, nekem feladataim vannak ilyen közösségekben, mert nem az első ilyenben tevékenykedem ennek a viselkedésmódnak a megváltoztatásában. Saját energetikai rendszerem harmóniában tartásáért való felelősségvállalásom nagyon fontos, mert ha ez hiányos, manipulálom a környezetemet. Iránya, hogy bármilyen módon elérjem céljaimat, ezért különböző játszmákat folytatok. Erről nagyon jó könyvek jelentek meg, egy pl.: Eric Berne: Emberi játszmák címmel, érdemes olvasni, ismeretet szerezni ezekről. Egyetlen ember menthet meg engem önmagamtól, az én vagyok.
Mindenki más, legfeljebb utat mutathat, de lépnem nekem kell magamért.
Valóban eleget teszünk önmagunkért, amikor a fejlődésünkről van szó? Tuda-tosabb, egészségesebb, harmonikus életünkért megteszünk-e mindent?
Legyünk őszinték önmagunkkal és környezetünkkel, (nem tudatosan is).
Legnehezebb a szükségletek és az érzelmek területén az őszinteség be-, vagy felvállalása. Miért? (kultúra, szocializáció,...) Érzelmi, erkölcsi fejlődésünk során elszenvedett sérüléseink, gátjaink miatt.
Szükségleteink kielégítetlensége stresszt, feszültséget okoz, felhalmozódása pe-dig betegségre hajlamosító tényezőként, testi tünetekben is megjelenik.
Tudunk-e megfelelően adni, szeretni, segíteni, támogatni, ha a harmónia és a biztonság hiányzik bensőnkből?
Tudatosság, tudatlanság, vagy önzőség-e a szükségletek kielégítése?....vagy azok elnyomása?.....
Amikor kétségek gyötörnek, tudjuk-e itt és most, mi a feladatunk, és azt hogyan kell megvalósítanunk?
Kielégíthetjük-e mások szükségleteit, MEGFELELŐEN, ha a miénk nincs kielégítve? Ilyenkor MI történik?
ÚGY, ÉS AZT ADUNK NEKI, AMIT ÉS AHOGYAN MI SZERETNÉNK KAPNI.
Csakhogy a segítségre szorulónak nem arra és nem úgy van szüksége, ahogyan a mi sérült személyiségünk igényelné azt. "Jól" (úgy, ahogyan a másiknak szüksége van rá ahhoz, hogy növekedni tudjon általa), segíteni, adni, támogatni, csak az tud, akinek a szükségletei megfelelő szinten kielégítettek.
Másoknak való megfelelés vágya: (az erkölcsi fejlődésben az elakadás serdülő korban történt). Önmagunknak szükséges megfelelnünk. Miért?....... Mert rajtunk kívül, senki sem tudhatja, milyen életfeladattal, milyen életutat kell bejárnunk. Azt sem tudhatja senki, eddig mit jártunk be, milyen élettörténettel és annak milyen következményeivel tudunk tovább menni a kijelölt utunkon.
Egyénileg felelősséggel tartozunk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból, hogy a legtöbbet adhassuk egészséges, isteni önvalónkból.
Ezzel tudjuk igazán segíteni környezetünket.
Rajtunk múlik minden, ami velünk történik, azért mi vagyunk számon kérhető-ek, felelősségre vonhatóak. Saját teremtményünk az életünk minősége.


-4- Erkölcs és felelősség a kommunikációnkban, kapcsolatainkban.
pl.: Valamennyien találkoztunk valamilyen MLM- rendszerben működő sze-méllyel. Akik megtanulnak nagyon célirányosan, szuggesztíven, manipulatívan, (személyiség jellemzőjüknek megfelelő módon), eladni számunkra valamit, vagy be-vonni valamibe bennünket. Ez a magatartásforma, az agresszív, erőszakos kommunikáció. Itt nem fontos a másik ember szabad akarata. A bizonytalan, határozatlan ember, aki nem tud nemet mondani, nem tudja a határait megvédeni, tartani, biztosan belép, vagy vásárol, akarata ellenére. De hol is tartanék én személyiségfejlődésemben az ilyen emberek nélkül? Hi-szen ők is szerepet játszottak abban, hogy elindultam a valós önmegismerés és önfejlesztés útján. Hálás vagyok nekik. Tudjuk-e milyen készségek, képességek, tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy jól, ill. megfelelően kommunikáljunk? Érett személyiség szükséges: (figyelem, metakommunikációs jelzésekre való érzékenység, nyitottság, meghallási-, megértési képesség, amelyek az empátiára épülnek, felelősségvállalás, szeretet, elfogadás, tolerancia,...)
=> aki őszintén meri vállalni szükségleteiért és azok kielégítéséért a felelős-séget, aki tudatos itt is.
--> aki nem akarja az elcsúszott, kommunikációt eszközként felhasználni embertársa ellen. (aki nem manipulál, nem játszmázik).
Felelősséget érzünk-e, ha az elcsúszott kommunikációnk miatt félreértés, harag, sértődöttség, vagy más negatív következmények terhelik kapcsolatainkat?
Teszünk-e lépést azért, hogy rendezzük azt?
Nem a felszínre gondolok, ami az egóról, a látszatról szól, a környezetnek való megfelelésről. (pl.: látszat ajánlatok, baráti együttműködésre, miközben áramlik az elutasítás, szembenállás energiája, amelyre az utóbbi időszakban sok példát láttunk közvetlen környezetünkben is), hanem "valódi, mély, belső" törekvé-sünk van-e? Erkölcsi meggyőződéssel alátámasztott? A testvériesség jegyében?
A megfelelő kommunikációnak hozadéka többek között:
Háttérbe szorul a versengés, egymás legyőzési kényszere, a rivalizálás, az el-lenségeskedés, mások kiszorítása a közösségből, amelyben vagyunk.
Egymás iránt érzett felelősségünkről:
Hogyan dönthetjük el, mikor, kiért milyen mértékben vagyunk felelősek?
Aki elég érett ennek eldöntésére, az intuitív módon, jól ráérez erre.
Aki nem tart ott, az gyakran mindenkivel kapcsolatban felelősséget igyekszik felvállalni, ha szükséges, ha nem, pótcselekvésként, saját szükségletének kielé-gítéseként. Így próbálja önmagát felmenteni, saját magával szembeni felelős-ségvállalása alól. (pl.: a szenvedélybeteg ' lassú öngyilkosságba való meneküléséért felelős, ' erről nem hajlandó tudomást venni, hárítja, ' így sok embernek igyekszik he-lyette segíteni, az ő felelősségüket átvállalni, ' ezzel eltakarni a sajátját). Tartsuk szem előtt, ha magunkért nem tudunk megfelelően felelősséget vál-lalni, másokért sem, csak becsapjuk magunkat és másokat vele. Mások felelősségét nem is tudjuk átvállalni, bármennyire is erőlködünk.
Amikor erkölcsi érettségünk, megfelelő szinten, módon működik, akkor tiszte-letben tudjuk tartani egymás szabad akaratát, és távol tartani magunkat attól, hogy egymást manipulálva tudjuk csak megélni magunkat. Egyikünk sem lehet eszköze a másik ember céljainak.


-5- Erkölcs és felelősség a szeretetben.

A szeretettel kapcsolatos értékrendünkről, erkölcsiségünkről, felelőssé-günkről, melyek ezen az úton igen fontos minőségek. Nézz rá életedre, napjaidra, mennyire látod szépnek, jónak mindazt, ami benne van? Elégedett vagy vele? Amilyen mértékben élvezed életed nagyszerűségét, olyan mértékben érvé-nyesül abban a szeretet. Ez csak hiteles élettel érhető el. Minden fejlődési szintünkön, más-más módon vagyunk képesek szeretni.
Vizsgálódjunk, milyen szeretetben működünk környezetünkkel?
--> a szeretet önző-, birtokló-, kisajátító-, játszmakielégítő-, egó- motivált,
vagy --> megértő-, elfogadó-, önzetlen szeretetként nyilvánul-e meg?
Az igazi szeretetben két individuum, két ember eggyé válik, és mégis meg-marad kettőnek, vagyis szuverénnek, az ilyen viszonyulás lehetővé teszi, hogy azonos maradjak önmagammal. Minden lénynek egyéni útja van, legalábbis az út megvalósulási módja nem lehet senkiével azonos. (Olyan intelligens teremtő erő a szeretetet, amely áttöri azokat a falakat, amelyek elválasztanak ben-nünket egymástól. Olyan erő, amely egyesít, legyőzi az elszigeteltséget, az elkülönülést.) Szeretet: cselekvő törődés annak az életvitelével és fejlődésével, akit, vagy amit szeretek.
Arra kell vigyáznom, hogy ne akadályozzam, gátoljam őt önmaga megvaló-sításában, élete folyásában - az ő szükségleteinek megfelelően adjak. Ahol szeretetkapcsolat van, ott létrejön egymás feltétel nélküli elfogadása és tisztelete. Megtudhatom, párom szeret-e, ha megvizsgálom, a kapcsolatunktól életminősé-gem bármely területen javult-e? Az adakozó szeretet képessége a jellem fejlettségén múlik. Csak az az ember képes erre, aki úrrá lett függőségein, a nárcisztikus önimádaton, a harácsolás és mások kihasználásának vágyán. Aki megtanult hinni, saját emberi erőiben és van bátorsága rájuk hagyat-kozni céljai elérésében, az elengedi félelmeit. Amilyen mértékben hiányoznak belőle azok a tulajdonságok, amelyek szükségesek a szeretetre való képességhez, olyan mértékben fél attól, hogy odaadja magát, azaz, hogy szeressen. (felelősséget válla-ló, érett, nyitott, bátor, adakozóvá váljon). Nem azt fogadjuk el, amit a másik hisz, tesz, vagy cselekszik, hanem magát az embert, aki mindezt teszi. Ahol hiányzik a szeretet a közösség életéből, ott a legjobban tevékenykedő, gondolkodó embert is elutasítják, kiközösítik, megbélyegzik. Itt a szeretet jegyében uralkodnak, birtokolnak, büntetnek, kényszerítenek, el-lenőriznek, számon kérnek. Ez az autoriter, zsarnok hatalomgyakorló vezető jel-lemzője. Legyünk képesek arra, hogy annak lássunk mindenkit, AKI, nem másnak, sem többnek, sem kevesebbnek. Tiszteletben tartani embertársamat, azt jelenti, hagyom, hogy aszerint fej-lődjön és bontakozzon ki, amilyen ő maga, nem amilyennek én szeretném látni őt. Amikor már tudjuk önmagunkat elfogadni, szeretni olyannak, amilyenek va-gyunk, akkor képessé válunk mások feltétel nélküli elfogadására, szeretetére. Ekkor már az önszeretet azt diktálja, hogy megtegyünk mindent saját fejlődé-sünkért, helyes működésünkért, mert csak így tudjuk embertársainknak, szerette-inknek a legjobbat nyújtani magunkból, amely által ő a legtöbbet tudja meríteni saját életének rendezéséhez. Az az ember tudja csak elengedni az egóját szolgáló önszeretetét, aki tudja, miről van szó, és ki az, aki tudja? Aki előtte átélte, megélte, belemerült, tehát fejlődésében eljutott oda, hogy már ez a szükséglete kielégült. Ha nem tudja, miről beszélünk, hogyan tudná, mit kell elengedni. Amikor megérett rá, akkor már a mások szolgálatába tudja azt állítani. Amíg erre éretlenek vagyunk, mit is teszünk a segítségre, támogatásra szoru-lókkal, akik hozzánk jönnek? Becsapjuk őket azzal, hogy mi tudunk segíteni, holott csak az egónkat és saját szükségleteinket igyekszünk kielégíteni azzal, amit teszünk velük, adunk nekik.
Mikortól tudunk "jól", megfelelően segíteni?
Ha megállok a saját lábamon anélkül, hogy bárkit - akár fizikai, érzelmi, mentális szinten is - elnyomnék, kizsákmányolnék. Amikor belső biztonságom stabil, amikor úgy támaszkodhatok magamra, hogy ettől boldog, elégedett, sike-res vagyok. Tisztelet és szeretet csak szabadságban van. A belső értékek vezessenek ben-nünket, amelyeket magunkévá tettünk. Ha nem tudok valamit elfogadni, változtatok rajta. Bátorság kell ahhoz, hogy merjem megváltoztatni azt, ami nem jó nekem. Kellő alázat szükséges ahhoz, hogy amit megváltoztatni nem tudok, el tudjam fogadni úgy, ahogy van. Ha ismerem magamat, erényeimet, hiányosságaimat, és az önnevelés útjára lépek, minden területen megtalálhatom önmagam számára azt a lehetőséget, amely továbbsegít utamon. Olyanná formálhatom magamat, aki képes mindenhol megállni a helyét, feltalálni magát, és hatékony tud lenni saját és mások életében is.


-6- A tudatlanság, ill. tudatosság hiánya.

Tudatlanságról árulkodik, ha az eleve elrendeltség, (determináció), vagy a karma mögé rejtőzünk, mert menekülünk a felelősségvállalás elől. Ti. saját választási lehetőségünk mindig van, a HOGYAN-ban. A nem tudatosan működő ember, hagyja magát vezetni értelmi, érzelmi, fizikai manipulációk által. A mai fogyasztói kultúra, azt sugallja, csak az van a helyén társadalmunkban, a saját szerepé-ben, aki remekül néz ki, külseje tökéletes, és ragyog. Abból a szempontból igaza van, hogy "amint belül, úgy kívül is". Az éretlen személyiség nem így értelmezi mindezt, hanem fel-színessé, külsőségekre orientálttá válik, kapcsolataiban is. (rengeteg anyagi befektetéssel, kielégítve a fogyasztói kultúra igényeit, meg akar felelni az ilyen elvárásoknak mindent megtesz, megvesz a legjobb benyomás keltéséért, a látszat látszatáért). Így elérhető, hogy mindenki hazudjon, becsapja önmagát és környezetét. Álarcokat, maszkokat hordva, olyat képviselve, ami valójában Ő sohasem volt, de a környezet elhisz mindent, mert manipulálható. A média, mint manipulációs eszköz, milyen szerepet tölt be életünkben? Tudattalanul kötjük össze az információkat, ami a képekből felénk sugárzik, ezzel pszichésen befogadva a látványt és érzést is, amelyet elad nekünk. A fogyasztói kultúránk minden embert céljainak kiszolgálására, a haszonszerzésre használ fel. Az egyéniség elvesztése, elnyomása, "zombi"-vá válás részben veszélyes do-log, részben áldásos is lehet. Ezzel az emberiség fejlődését sodorjuk veszélybe, vagy fejlődését elősegít-jük? Ki, hogyan gondolja?..... Remélhetően előbb, vagy utóbb, ebből az elnyomásból, mindenkinek elege lesz, felébred, és végre elindul saját útján megtalálni, megvalósítani önmagát. Én-azonosság tudata milyen a mai embernek? Döntően az is külsőség moti-vált. Ha nem felel meg az elvárásoknak, akkor értéktelen, önbecsülése csök-ken, kisebbrendűségi érzése igen erős. Következmény a már említett éretlen személyiség hiányosságai, viselkedésmódjai. Ez az életszemlélet erkölcsi kudarcélmény is, amely csak a test megóvásán alapszik. Mindez felőrli az emberi kapcsolatokat, az értékválság kényszerét is el kell viselni, a megszokott életszínvonal feladása és az egzisztenciális szoron-gás elembertelenítenek. Érzelmi energiáik nagy része a depresszív, szorongásos állapotokra megy el. Amíg az egyének értéke mások értékítéletétől függ, ad-dig állandó veszélyeztető tényezőként élik meg a környezettel való kapcsoló-dást, aminek egyenes következménye az elidegenedés. A tudatlanság által vezetettek, akik élet- és egymás szeretete nélkül élnek, ön-maguk feladásával, "zombik"-ká válnak. Az ember alapvetően vágyik az "EGYSÉGÉLMÉNYRE", amelyben része volt. Szükségletévé vált. Ezért menekül az elmagányosodás, az egyedüllét elől azokba a csoportokba, ahol az a hamis illúzió, hogy egység van. Az egységtől való elkülönülés, ijesztő, félelmetes. A csoporthoz tartozás, a nyájszellem, a konformizmus azt a látszatot kelti, hogy egységben van. Ez csak egyformaság, az egység hiányzik belőle.
Tudatlanság az is, amikor tudjuk, hogy változtatni kellene bizonyos dolgokon, mégsem tesszük azt meg, (pl.: még mindig rosszakat mondunk testvéreinkről a hátuk mö-gött, vagy nem vagyunk képesek rosszindulatú feltételezések nélkül élni, vagy inkább a sző-nyeg alá söpörjük a problémát, mintsem megoldanánk azt,...) Sok problémánk van, amelyek felhalmozódott megoldatlan feladatokból te-vődnek össze. Ha időben, megoldanánk azokat, nem kellene, hogy problémává tornyosuljanak. Ha úgy állnánk hozzájuk, hogy értünk vannak, fejlődésünket szolgálják, ha nem menekülnénk előlük, hanem bátran elé mennénk és vállal-nánk a kezdeti nehézséggel járó feszültségeket is, akkor hatékonyabban tudna hasznunkra válni minden probléma. A "Teremtő" akaratát teljesítjük, amikor nem az önző egoizmusunkat hagyjuk érvényesülni, hanem ráhangolódva a magasabb rendű lényegünk-re, végre megéljük azt.


-7- Erkölcs és felelősség a spiritualitásban.


Spirituális tudatosság (ST), spirituális intelligencia (SQ). Mit jelentenek?
A spirituális úton tudatosan járóknak, nem elég a szavaink, gondolataink tette-ink, érzelmeink tisztasága. Energiatesteinket minden oldalról, minden formában meg lehet támogatni a tisztaságban. Igen változatos technikákkal, módszerekkel, pl.: az elemekkel való öntisztítást, (Tűz, levegő, víz, föld). (fontos megtalálni a számunkra legmegfelelőbbet). Nem elég csupán a szellemi magaslatokban való szárnyalás, azokról az informá-ciók begyűjtése. Csak azzal nem jutunk a gyakorlati megvalósításig. A magasabb rendű ÉN-nek, a szellemi önvalónknak való megfelelés, azzal való együtt áramlás, vele való harmóniában lét a valós spirituális úton já-rás. A magasabb szintű törvényekkel való együttáramlás.
Az anyagi élet kényelmessége elvonja figyelmünket a spirituális fejlődésről.
Uraljuk önmagunkat, száműzzük áldozati szerepünket.
Céljaink, vágyaink megteremtői legyünk.
Követendő célként lebegjen szemünk előtt: összhangba hozni testünket, lel-künket, szellemünket. Eggyé olvasztani azokat, belső EGYSÉG-ünket meg-élve áramolni a Teremtő Energiákkal. A testi és érzelmi örömök helyett a spirituális örömöket csak akkor tudjuk vá-lasztani, megélni, ha már az előzőeket valamikor megéltük, tapasztaltuk. Tudatosan élni, spirituálisan fejlődni, annyit jelent, hogy természetes ütem-ben, kellő önkontroll és megfelelő erkölcsi értékekre épülő alappal, szellemi-séggel, végigjárjuk az önuralom lépcsőfokait. Ha valaki nem képes a boldogságra, mi az oka?
Ahhoz, hogy az ember harmóniában élhessen, tudnia kell, hogy nem tehet meg bármit. (SQ) Léteznek olyan magasabb rendű erkölcsi értékek, amelyek minden kultúrában és minden korban azonosak. (Nem azért kell követni őket, mert a törvények, az igazságszolgáltatás, valamilyen külső té-nyező késztet erre, hanem mert nélkülük az ember önzővé lesz és elmagányosodik. (alkal-mazkodási alapfeltétel) SQ segítségével kialakult megkülönböztető képességünkkel tudjuk eldönte-ni, mi a jó és a rossz, a helyes és helytelen cselekvés, magasabb szinteknek megfelelően. Az SQ a bölcsességünk és a lelkiismeretünk, magasabb szinteken.
Megfelelő spirituális intelligenciával, élvezetes munkával, és szerető szolgálat-tal közeledhetünk bármilyen cél felé. Az élettől kapott jutalmaink egyenes arányba vannak a többi emberért végzett szolgálatunkkal. A felismerés és a szabadság ösztönöz, motivál bennünket, a (ST) spirituális tudatosság felé vezető utunkon, és ez irányú tudatos fejlődésünkben.
Spirituális tapasztalatokról: ma egyre több részünk van ilyenekben.
Ami nem csak természetes módon, hanem kierőszakolt, jól megfizetett gyorstal-palókon is történik. (pl.: kundalíni energia felébresztése, mediális képességek megtapasztalása, előző életek emlékeinek felélesztése, egységtudat megélése,...) Mindez nem rossz, csupán akkor, ha ezen tudások továbbadására éretlen az em-ber, aki közvetíti azokat és nem adja át az ezekkel kapcsolatos legfontosabb tu-dást, az ún. titkokat..
Ennek pedig gyakran vannak súlyos következményei: pl.: a spirituális krízis. Mi vezethet rá bennünket arra, hogy ki az, aki hiteles a tudás átadására?...... Aki éli is azt, amit tanít, vagy átad. Aki annak eredményét nem a saját egója, vagy szükségletei kielégítésére használja fel. Spirituális tapasztalatok után gyakori az erkölcsi krízis, a bűntudat, a vál-ság, a dilemmák, ezeknek különböző fokozataikkal találkozhatunk. Az ér-tékek eltolódnak, az érzékenység fokozódhat, amivel sok esetben nem tud-nak mit kezdeni. Új felelősségtudat alakulhat ki. A spirituális utazás egy hosszú és fáradtságos utazás. Tele meglepetéssel, örömmel, sikerélménnyel, kudarccal, nehézségekkel, kétségbeeséssel.

Köszönöm a figyelmet!
Véleményem szerint igazán érdemes lenne beszélgetni ilyen dolgokról megértő, elfogadó közegben, akik hasonló tapasztalatokkal találkoztak.
Akinek igénye van erre, jelezze, hogy létrejöhessen a találkozás.
T.: 06-20-412-7551