YRISZ
Az ember elidegenedése a XX-XXI századi fogyasztói társadalomban.
- Bevezetés: Az emberi, szellemi létszféra
- Részletesebben kifejtve
- A kilátástalanságból való kiutat többféle módon látják
- Következmények
- Mit gondolok még ezen túl minderről?
Az emberi, szellemi létszféra
Ebben a mai fogyasztói társadalomban kialakult emberi, szellemi létszférát szeretném alaposabban megvizsgálni.
Ez a fogyasztói kultúra profitorientált, érdekeinek egyetlen célja az, hogy jól alkalmazkodó fogyasztókká, egységesen, kiszámítható módon viselkedő "zombikká" váljunk.
Egy látszólagos egyformaságba beleolvadhatunk a tömegbe, ahol egyéniségünket elveszíthetjük, felelősségünktől megszabadulhatunk..
Döntően a materializmus hívői az emberek, és elveszett a hit abban, hogy az ember nemcsak matéria, hanem szellemi létdimenziójával is rendelkező isteni létező.
Ezzel a tradícionális férfi és női szerepek is felülíródtak, mert mindenki azt veszi célba, hogy a külsőségeknek tökéletesen megfeleljen.
Semmi mélység, érzelem, intimitás, és érték az emberi kapcsolatokban.
Nem a családi fészek melege, a családfő biztonságot adó ereje maradt meg értéknek, hanem az, ki mit mond, ki hogyan ítél meg, hogyan értékel, elkelek-e így a munkaerő piacon, stb.
Következmény: az emberi kapcsolatok elembertelenednek.
Elrejtjük, elfojtjuk érzelmeinket, őszinték sem merünk lenni, mert folyton a visszaéléstől, a visszautasítástól, és a fájdalomtól félünk.
Ma már nagyon résen kell lenni azért, hogy megmaradjon az állása az embernek.
Ez folyamatos frusztrációt és szorongást idéz elő.
Rengeteg a rivalizációs harc, ami a baráti kapcsolatokat is tönkre teszi, vagy ki sem tudnak azok alakulni. Bizalmatlanság, gyanakvás van folyton az emberek szívében.
És még nem érintettem a düh, agresszivitás, elégedetlenség és tehetetlenség érzést, amelyek az életünk megrontóiként ismertté váltak már számunkra.
Nem csoda hát, ha bárhol megállok, gyakran akad egy-egy ember, aki néhány perc alatt képes a legbensőségesebb, intim dolgait is feltárni nekem, problémáit megosztani velem. Ismeretlenül szívesebben tárulkoznak ki, mert tudják, nem lehet így visszaélni az információval. De az is lehet, megérzik, kinek mondhatják el veszélytelenül.
Részletesebben kifejtve
Részletesebben kifejtve: a mai fogyasztói kultúra, azt sugallja, azzal manipulál bennünket, csak az van a helyén a társadalomban, a saját szerepében, aki remekül néz ki, külseje tökéletes, és jól érzi magát. De az ilyen embereknek is csak felszínesek a kapcsolataik.
Így elérhető, hogy mindenki hazudjon, becsapja önmagát és környezetét.
Miért, mert senki sincs, aki mindig jól érzi magát, csak olyan, aki azt mutatja a felszínen, mert alkalmazkodik, megfelel az elvárásoknak.
A nem tudatosan működő ember, hagyja magát vezetni manipulációk által.
Pszichológiát ismerve, megláthatjuk, a nárcisztikus személyiség típus kialakítása legális, hiszen azt várja el a környezet, hogy azok legyünk. Jól kinézni, remek külső mázzal eltakarni a valóságot és csodásan érezni magunkat, akár igaz, akár nem.
Szerepjátszás szinte kötelező, mert csak így lehet sikeres, aki az akar lenni.
Mindez a felszínes jelenség elsőrendű fontosságú elvárása és meghatározó eleme a jól működő karriernek.
Központi tényező még a teljesítmény orientáció, teljesítményhajszolás. (nemcsak munkában, szexben is).
A média, mint manipulációs eszköz, milyen szerepet tölt be ebben?
Tudattalanul kötjük össze az információkat, ami a képekből felénk sugárzik, ezzel pszichésen befogadva a látványt és érzést is.
Én-azonosság tudata milyen is a mai embernek? Sajnos döntően az is külsőség motivált.
Ha nem felel meg az elvárásoknak, akkor értéktelen, önbecsülés csökken, kisebbrendűségi érzése nyilvánvaló.
Ha megfelel, van jó csereértéke, amíg közel áll a tökéletes ideálhoz.
Amint idősödik, esetleg felszed néhány fölösleges kg.-ot, máris kezd elértéktelenedni.
Ezt állandó nyomásként, frusztrációként élik meg az emberek, amely kríziseket okoz.
Mivé vált az ember? Mint egy tárgyat, a külseje alapján ítélik meg.
Valóság lett az elembertelenedett világunkban, hogy árucikknek érezhetjük magunkat.
Ma már férfinak, nőnek egyaránt vannak implantátumok, amelyekkel beteljesíthetik az elvárásoknak megfelelő külső felöltését.
Ez a fogyasztói kultúra a testet kiáltotta ki az öröm hordozójává, ugyanakkor vágyat keltő vágyakozó is. Éppen erre van szüksége a fogyasztói társadalmunknak.
A külsőségek és az érdekviszonyok szerepének erősödése és prioritása, kifejezett destruktív hatásként jelenik meg az emberi önérték érzés tekintetében.
Egzisztenciálisan látszólag biztonságban lévők, folyamatos önérvényesítési, érdekérvényesítési harcot folytatnak, hiszen jólétük nem garantált.
Ez az életszemlélet erkölcsi kudarcélményt is hordoz, amely csak a test megóvásán alapszik.
Következmények az előzőeken túl még a táplálkozási zavarok, (anorexia, bulímia).
Az őszinte emberi érzések, félelmek, szorongások szinte teljes hárítása, illetve tagadása a szomorú valóság.
Mindez felőrli az emberi kapcsolataikat, az értékválság kényszerét is el kell viselni, a megszokott életszínvonal feladása és az egzisztenciális szorongás elembertelenítenek. Érzelmi energiáik nagy része a depresszív, szorongásos állapotokra megy el.
A női-, az anyai-, és a férfi identitás kialakulása zavart szenved. E miatt a konfliktusok állandósulnak, a tartós párkapcsolatok, családok felbomlanak, egyre több a magányos szingli és a rövidtávú kapcsolódás, amely felszínes, mint ez az egész kultúra.
Amíg az egyének értéke mások értékítéletétől függ, addig állandó veszélyeztető tényezőként élik meg a környezettel való kapcsolódást, ami egyenes következménye az elidegenedésnek.
A politikai, a gazdasági és kulturális hatalmat koncentráló új elit gondoskodik arról, hogy a "zombik" jól szolgálják őket.
A kilátástalanságból való kiutat többféle módon látják az emberek
- A kilátástalanságból való kiutat többféle módon látják az emberek:
- vannak a csodaváró attitűddel rendelkezők,
(ezoterikus piac ugyanúgy manipulál az anyagi javakért). - mások az önpusztító, vagy mások elleni agresszió megélésével próbálkoznak,
(lassú, vagy gyors öngyilkosságok, bűnöző életmódok). - vannak, akik szenvedélybetegségekbe menekülnek, ez is autóagresszió.
(átmeneti, látszólagos feszültségoldásra, menekülésre használják).
Nincs idő az érzelmekre, a biztonságot nyújtó kapcsolatokra, miközben óriási az igényünk és a belső szükségletünk erre.
Fogyasztói szokásainkat az egyedülállók tudják igazán kielégíteni, mert munkavállalóként ők a végtelenségig terhelhető, kihasználható réteg, ők a túlélő stratégiák mesterei.
Ők a paranoid színezetű pszichés munkamóddal élők, akik mindig mindennek tökéletesen meg akarnak felelni.
Fogalmuk nincs a természetes életmódról, viselkedésmódról, beszédről, emberi kapcsolatról.
A sikeresnek mondható karaktereknek kötelező a pozitív érzelmeket takargatni, a kötődést, a bizalmat és a szeretetet távol tartani magától.
Mindent annak vetnek alá, feláldozzák magánéletüket, szerető emberi kapcsolataikat is annak érdekében, hogy megtartsák azt a kegyetlen követelményeket állító munkahelyet.
Következmények
Ha tovább feszegetem pszichológiai szempontból a fent leírtakat, látható, hogy a főnök projektív felületként megfelel a rideg és kiszámíthatatlan anyának, akivel a tárgykapcsolat bizonytalan és az egyetlen esély a megtartásra a tökéletes megfelelés.
Az alkalmazottnak nincs ideje és tere jól és élvezetesen elkölteni a pénzét, nem tud pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni, mégis beáldoz érte szinte mindent, és azt éli át, hogy képtelen lenne más nívón élni. Micsoda ördögi kör, önbecsapás, önáltatás.
- Következmények:
- Tömi magába a pszichoaktív szereket, szorongáscsökkentőket, alkoholt, esetleg drogot.
- Kapcsolatai felszínesek, amelyekben egyedül van, ettől szenved.
- A nők agresszívabb viselkedése, a férfiak maszkulin vonásai átalakulnak és femininné válnak. Több a konfliktus, a válás, az egymástól való távoltartás.
Mit gondolok még ezen túl minderről?
Befejezésül leírom, mit gondolok még ezen túl minderről?
Az ember alapvetően vágyik az "EGYSÉGÉLMÉNYRE", amelyben része volt, benne van az alapvető szükségleteiben. Szeretné ezt megélni, de nem tudja, hogyan kell.
Ezért menekül az elmagányosodás, az egyedüllét elől azokba a csoportokba, ahol az a hamis illúzió, hogy egység van. Az egységtől való elkülönülés, ijesztő, félelmetes.
A csoporthoz tartozás, a nyájszellem, a konformizmus azt a látszatot kelti, hogy egységben van. Ugyanakkor ez csak egyformaság, az egység hiányzik.
Az emberben az alkalmazkodási igény is sokkal nagyobb, mint azt gondolnánk, ill. amire lehetőséget ad magának az életstílusával.
Azt látom, az emberek nem elég tudatosak, személyiségükben nem elég érettek ahhoz, hogy meglássák és beteljesítsék bátran azt, amire szükségük van. Tulajdonképpen önmaguk megélését nem merik bevállalni.
Nagyon fontosnak tartom, hogy az erkölcsi érettségünk megfelelő szinten, módon működjön, mert csak akkor tudjuk tiszteletben tartani egymás szabad akaratát, és távol tartani magunkat attól, hogy egymást manipulálva tudjuk megélni magunkat.
Ha átéljük azt a megközelítést, miszerint egyikünk sem lehet eszköze a másik ember céljainak, akkor tudjuk értékelni a szabad akarat kérdését és annak tiszteletben tartását is.
Ilyen szemmel rátekintve a mai fogyasztói kultúránkra, mi is jellemzi azt?
Minden embert a céljainak kiszolgálására, annak elérésére használ fel. (természetesen tisztelet a kivételnek, mert az szerencsére mindig van).
Hová tűnt az erkölcsi érettség, hol vannak az értékek, hol van a szabad akarat tiszteletben tartása?
Az egyéniség elvesztése, elnyomása, nagyon veszélyes dolog társadalmi szinten is.
Ezzel az emberiség fejlődését sodorjuk veszélybe.
Vagy éppen azt szolgáljuk? Hogyan? Remélhetően előbb, vagy utóbb, ebből a "zombi" szerepből, az elnyomásból, mindenkinek elege lesz, felébred, és végre elindul saját útján megtalálni önmagát.
A valós individualizmus kialakulásával alávetjük magunkat saját szabad akaratunknak, és felismerjük egyéni felelősségünket. Tulajdonképpen a "Teremtő" akaratát teljesítjük be, amikor nem az önzős egoizmusunkat hagyjuk érvényesülni, hanem ráhangolódva a magasabb rendű lényegünkre, megéljük végre azt.
Esetleg mégis mindenért mi magunk vagyunk a felelősek?
Igen, azt gondolom, minden hatásért, annak minden befogadásáért, vagy elutasításáért, mi vagyunk a felelősek.
Talán erre a felelősségre kellene ráébrednünk, hogy megértsük a világ és önmagunk működését?
Bp. 2009.06.16. Illés Irén.